Mesék könyvekből!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis prücsök. Ez a kis prücsök mit gondolt, mit nem magában, elég az, hogy kiugrott a kemence háta mögül, s elindult világot látni. Ment mendegélt a kis prücsök, hegyeken, völgyken által, mezőkön keresztül, s egyszer csak megáll, néz, néz, csodálkozik: valami fényecskét látott a földön.

"Ugyan mi lehet ez a fényecske." kérdezi magában.

Jobban megnézi, fel is veszi, tél-túl megvizsgálja, s nagyot kiált a kis prücsök:

- Hiszen ez krajcárka!

Az ám, csakugyan krajcárka volt. Hej uram, teremtőm, örült a kis prücsök. Továbbugrált, szögdécselt nagy vígan, s folyton azt cirpegte:

- Csak van, akinek van, csak van, akinek van.

Bezzeg hogy van, akinek van, s nincs, akinek nincs. Ez már aztán szent igazság, ugye? No, hanem a jókedve hamar búra fordult. Éppen jött az úton vele szemben egy obsitos katona. Ez meglátta a kis prücsöknél a fényes krajcárkát, s gondolta magában:

"Ugyan minek a prücsöknek pénz?"

No, ebben szent igaza volt az obsitosnak.

Hirtelen lehajolt a földre, nyakon csipte a kicsi prücsköt, s elvette tőle a fényes krajcárkát. Hej, de elszomorodott erre a kis prücsök! Nem is ment tovább, nagy bújában, bánatában visszafordult, s meg sem állott hazáig. S amint ment, mendegélt hazafelé, folyton azt cirpegte:

- Csak így bánnak a szegénnyel, csak így bánnak a szegénnyel!

Mi lenne, ha lenne három szép zsiráfom?

Jó barátom mind a három.

Az egyiket arra kérem,

segítsen a portörlésben,

mert a szekrény felső polcát,

egyelőre föl nem érem.

A másiknak azt mondanám:

Magasra nőtt az almafám.

Szedjünk almát uzsonnára,

én lenn, te fönn, kedves komám!

Harmadiktól megkérdeném:

Nem fáj-e a torkod, öcsém?

Mert ha fájna, harminchárom

méter sállal bekötöm én!

Szák mákját a sün a kamrájába rakta.

-Hiába dugtad el! Zsáktól és máktól megszabadítalak ! - Vihogta a róka.

Fogta a zsák mákot, és saját kuckójába vitte.

-Mit látok! - cincogta a kis egér. -Egy egész zsák mák.

A kis egér csendben kirágta a zsákot, és a mák felét elhordta.

-Ki rágta ki a zsákot? - tűnődött a róka.

-Talán a csiga? - cserregte a csóka.

-Ó, te oktalan, hiszen a csiga fogtalan, nem rághatta ki!

Kopogtattak. A sün és a medve kereste a zsák mákot.

-Nyisd ki, róka!

-Rögtön nyitom - vinnyogta, miközben a zsákot a legfelső polcra dugta.

-Hova tetted a mákom? - futkosott a kis sün.

-Nem is láttam - rebegte szelíden a róka.

Ám a mák a lyukon eléjük szóródott.

-Hohó! Te máktolvan! Most megfogtunk! - dörmögte a medve.

-Fele mákom oda lett! - szipogta a sün.

-Ne sírj, kis oktondi! - vigasztalta a medve. - Ami maradt, hazavisszük, s a kerek sajttal megtérül a károd.

-Miféle kerek sajttal?! - üvöltötte a róka, mert rosszat sejtett.

-Amit a sünnek ajándékozol - mormogta szigorúan a medve.

A róka busan indult a sajtért.

-Féktelen állat mindig pórul jár! - cserregte a csóka.

A róka éktelen haragra gerjedt, s a csókához vágta a sajtot. A csóka azonban felrepült a fára.

-Máktolvaaj! Máktolvaj! - cserregte ott is vidáman.

Attól kezdve a róka és a csóka kerüli egymást.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat