A mesék!:)

A három Pillangó

Volt egyszer három pillangó: egy sárga, egy piros meg egy fehér. Vígan játszadoztak a verőfényes mezőn, virágról virágra szálldostak, táncoltak, repdestek jókedvükben.

De hirtelen beborult az ég. Közeledett a vihar.

- Repüljünk haza!- mondta a sárga pillangó, ijedten pergette a szárnyát.

- Minél gyorsabban!- mondta a piros is, a fehér is, és elindultak gyors szárnyalással.

Éppen jókor értek haza, mert a zápor már megeredt s egyre vizesebb lett a szárnyuk.

De a ház ajtaját nem tudták kinyitni, s az eső mind jobban és jobban szakadt.

- Menjünk a sárga tulipánhoz!- mondta a sárga pillangó,- az majd bebocsát.

És a szakadó esőben elvergődtek a tulipánhoz, könyörögni kezdtek neki:

- Sárga tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!

De a tulipán így felelt:

- A sárgának szívesen kinyitom, de a pirosnak és a fehérnek nem.

Erre a sárga így felelt a szívtelen tulipánnak;

- Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok!

A tulipán csak ingatta a fejét, de a kelyhét nem nyitotta ki. Az pedig mind sűrűbben szakadt.

- Menjünk a fehér tulipánhoz!- mondta a fehér pillangó.

Ázva- fázva elvergődtek a tulipánhoz, s szépen kérlelni kezdték:

- Kis tuli, nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!

De a tulipán így felelt:

- A fehéret örömest befogadom, de a sárgát és a pirosat nem.

Erre a fehér pillangó így felelt:

- Ha testvérkéimet nem fogadod be, inkább én is kint maradok. Inkább ázzunk együtt, mintsemhogy elhagyjuk egymást.

A szívtelen tulipán csak ingatta a fejét, s kelyhét nem nyitotta ki. Az eső pedig már zuhogott. A pillangók szárnya már teljesen átázott.

- Menjünk a piros tulipánhoz!- mondta a piros pillangó. A szakadó esőben elvergődtek a piros tulipánhoz, és könyörögni kezdtek neki:

- Kis tuli nyisd ki a kelyhed, hadd húzódjunk meg az eső elől!

De a szívtelen tulipán így felelt.

- A pirosat szívesen beengedem, de a fehéret és sárgát nem.

- Ha testvéreimet nem bocsátod be, inkább én is kint maradok!- mondta a piros pillangó is.

Tovább vergődtek hárman csurom vizesen a szakadó esőben. Hímporuk már elázott, csápjuk kókadozott, szárnyuk össze- összetapadt, még a lelkük is átázott. Csetlettek- botlottak fűszálról- fűszálra és egy- egy lapulevél alatt húzták meg magukat. De a szél oda is besüvöltött és becsapott az eső.

Süss fel nap, süss fel nap,Szárogasd meg szárnyamat,Nyisd ki a virágokat!- könyörgött a három didergő pillangó. A nap meghallotta a sűrű felhők mögül a pillangók esdeklő beszédét, és annyira megilletődött, hogy a felhőket elűzte, meleg fényt árasztott a mezőre, s a pillangók szárnyát egy- kettőre megszárította.S a három pillangó újra táncolt, repdesett vígan, mígcsak le nem nyugodott a nap.

Mese két kislányról, s sárról és a virágokról

Egyszer volt, hol nem volt, két kislány elment az erdõbe virágot szedni.
Ahogy mentek, sütött a nap, nevetgéltek és futkároztak örömükben.
Élvezték egymás társaságát és a természet szabadságát.
Ám hirtelen beborult felettük az ég és szakadni kezdett az esõ.
A kislányok már nagyon bent voltak az erdõben és megijedtek.
Mindkettõ behúzódott egy-egy odvas fába, mindegyik a magáéba.
Ott várták meg, amíg eláll az esõ.

Az esõzés után sarassá és mocsarassá vált a talaj.
Az egyik kislány elindult megkeresni a másikat.
Ahogy szaladt, elcsúszott és elesett. Még a füle is saras lett.
Magával nem törõdve felkelt és sietett megkeresni elveszett társát.
Amikor megtalálta õt, látta, hogy be van szorulva az odúba és nem tud kijönni, ezért benyújtotta kezét:
- Fogd meg a kezem! - mondta.
- De hiszen te csupa mocsok vagy! Nem fogom meg, mert összesarazom magam vele.
- Igen, tudom, hogy koszos vagyok, de semmi bajom. Majd otthon anyu megfürdet.
- De az új ruhácskámat is összesarazod. Ne érj hozzám.
- Várnak odakint a virágok! Kérlek, gyere ki. A kedvemért.
- Nem kellenek a virágok.
- Neked adom azokat a virágokat is, amit magamnak szedtem volna. Kérlek...
- Nem bánom.
Erre amaz megragadta a szép új ruhájánál fogva és kihúzta a keskeny odúból.

Az úton hazafelé már nem számított az elõbb még durcás leánykának a sár és a piszok, mert az együtt leszedett virágok öröme elfeledtette vele.
És amikor hazaértek, édesanyja már várta õt egy forró teával.
- Anyu, ezt neked szedtük - fakadt sírva. - Ne haragudj, ha tönkretettem az új ruhácskámat. - És elmesélte a történetet.
Édesanyja könnyekre fakadva átölelte õt. A sár nem érdekelte.
- Most látom csak igazán, mennyire szeretsz engem. Tessék, neked adom az én legszebb ruhámat.
És miután megfürdette, ráadott egy másik, sokkal szebb ruhát.
Kis barátnõje pedig örömmel tért haza. S úgy tûnik, üres kézzel, de mi tudjuk az igazságot.
Lehet, hogy még meg is szidták érte, nem tudom, de õt ez már nem érdekelte.

Brumi születésnapja

Volt 1 mackó Brumi. Mikor kitavaszodott és szép lett az idő előbujt téliálmából. Pont aznapra esett a szülinapja. 5 éves lett. 5 ajándékot kapott.

Brumi nagymamiéktól egy kosár szedret kapott amit ők maguk szedtek, szüleitől fából készült bábukat kapott, testvére ajándéka egy nagy méhkas volt ami tele volt mézzel, és szerencsére egy méh sem lakta már. Mikor megkapta az ajándékokat elmentek piknikezni a tóhóz. Ott megették a mézet és a szedret, és el játszogattak. Mikor kezdett lemenni a nap, hisz tavasz első napján jó idő volt, a fiú medvék elkezdtek horgászni, 2 pisztrángott tudtak csak kihorgászni. Nagyon jó volt az a nap.

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat